A napokban egy nem akármilyen eszköz került a kezeim közé, ami a fotós szakmában a fényképezőgépek és objektívek Rolls Royce-a! Ez nem más mint a Leica M Type 240 és a Leica Noctilux-M 50mm / f0,95 Asph.

Az első gondolat, amikor megláttam, hogy mennyire letisztult és gyönyörű gép. Miután kézbe vettem, utána már a második észrevétel a mennyire nehéz, de fantasztikus az anyaghasználat. Ez köszönhető a fém és üveg konstrukciónak, és a teljes szett nem kevesebb mint 1.38kg, plusz hozzá még az elektronikus kereső, és a több funkciós GPS-es markolat. 

 

 De térjünk vissza egy kicsit a vázra:

 *”A váz magnézium öntvény műbőr bevonattal, a fed- és alaplap rézből készült.” Ez az az információ, amin nem kicsit ledöbbentem. Nehezen tudom elképzelni, hogy nem fér bele a valódi bőr használata.

Használat szempontból a gép picit lassan kapcsol be, de utána már nincs ilyen gond, amennyiben megfelelő sebességű memóriakártya kerül bele.

A váz amúgy kézbevételnél érződik, hogy nagyon masszív, minőségi darab. A gombok, a tárcsák, mind finoman működnek és könnyedén, de mégis precízen. Ez az a rész, ahol már nagyon kijön az a minőségbeli különbség, amitől a Leica még is csak Leica lesz mindig is.

A váz hajaz a régi fényképezőgépek design-jára, amit szokni kell. Markolat nélkül  a gép számomra kicsit kényelmetlen, de ez lehetséges, hogy 6 év DSLR használat miatt van, ahol méretes gépen méretes markolat van, akik viszont régen is hasonló felépítésű gépekhez szoktak, lehet könnyedén visszaszoknak. Számomra a plusz markolat mindenképp kötelező darab. Az már csak extra lehetőség, hogy ebben van külső vaku szinkron, GPS és egyéb finomság.

Néhány specifikációs adat ami érdekes lehet:

24MP Full Frame szenzor
ISO 200-3200 (pull/push 100 és 6400)
1/4000s – 125s („B” állásban), vakuszinkron: 1/180s
DNG: kb. 20 és 30 Mbyte között (tömörített), 48,2 Mbyte (tömörítés nélkül)
videó: 1080p, 720p, 640*480
Távmérős kereső
Távmérő miatt Manuális fókusz

A távmérő miről is szól pontosan:

Ennek a használata minden elképzelésemet felülmúlt. Nem véletlen, hogy a Leica bő 80 éve használja a Távmérőt. Nagyon pontosan és nagyon precízen lehet dolgozni vele, még f0.95-ös rekeszen is. Amit észrevettem, hogy manuális fókusz ellenére, alapvetően nagyon kevés képnél volt elcsúszás. Ez alól kivételt képez a gyorsan mozgó téma, pl a madarak csipegetése, illetve álló képek esetén másik irányba kell fordítani a gépet, és alulról fogni a fókuszgyűrűt, mert sajnos mind az obi, mind a kezünk belelóg a keresőbe, így kitakarva a képet. 

Amennyiben nem megfelelő valakinek ez a megoldás, (számomra ellenfénynél és esti fényekben okozott nehézséget a használata) akkor beszerezhető egy elektronikus kereső hozzá, ami hasonló módon működik mint a LiveView, csak itt egy keresőt kapunk. Ennek segítségével már megfelelően beállított értékek esetén, világosban láthatjuk a témánkat.

Az elektronikus keresőnél sajnos nem találtam meg a megfelelő beállítást (remélem létezik), de számomra ami nehézséget adott, hogy amikor ez volt aktív, akkor a képek megtekintése is ott működik. Amennyiben én a nagy kijelzőn szeretném megnézni, akkor előbb át kell oda váltanom, és utána tudom csak nagyban ellenőrizni az élességet. 

Kijelző:

Sajnos a mai kijelző minőségtől el van maradva, aminek az okát szintén nem értem. Látszik minden rajta, állítható minden, de még is csak, igényli a szem, a szép színhelyes kijelzőt 1 ilyen váz esetén.

LiveView és az elektronikus keresőben való fókuszálás:

Beállítható a mértéke, de én mindenképp javasolom a 10x-es nagyítást. Ilyenkor amint elkezdünk fókuszálni, a gép egyből 10x nagyításra ugrik, így könnyen megnézhetjük azt amit szeretnénk, hogy éles legyen. Ez még csak az egyik nagy előnye, a másik a Focus peaking.

 

Focus Peaking:

 A focus peaking, a témánk kontraszt alapon történő élesség ellenőrzési megoldása. Alapvetően piros pixelek mutatják, hogy hol is van az élesség. Legegyszerűbben a következő minta képpel tudom szemléltetni:

 

A Leica objektívek bár a vázzal kommunikálni nem tudnak, de az újabbakra egy úgynevezett 6 bites kódot helyeztek el, aminek a segítségével a váz betudja azonosítani, hogy mi is került rá. Ennek annyi haszna van, hogy az EXIF infóba bekerül, és utólagos korrigálások véget kiolvasható. Ennek a hátránya viszont az, hogy a rekesz értéket nem tudja beírni, és bár erre nem jöttem rá, hogy mi alapján, de valószínűsíthetően véletlenszerűen ír valamilyen rekeszértéket az EXIF-be.

 

Leica Noctilux-M 50mm / f0,95 Asph.:

Pár szóban az objektívről is. Nem is kérdéses hogy a világ legjobb objektíve volt a kezembe, fantasztikus fényerővel és minőséggel. Az f0.95-ös rekesz új lehetőségeket és dimenziót ad számunkra a fotózásba, ami a pici éles tartomány ellenére is, fantasztikus képet produkál. 

Ami nagyon fontos és elkerülhetetlen ilyen rekesz tartomány mellett, hogy legtágabbra nyitva, komoly CA jelentkezik. Szerencsére szoftveresen ez korrigálható. (Ha már szoftver, a Leica vásárlása mellé Adobe Lightroom program licencet kapunk) Ezen kívül még 1 apróbb negatívum (negatívum?) jelentkezik ez a Vignettalás. Természetesen ez is korrigálható, de részemről sose éreztem, hogy nekem javítani kéne.

 

Remek anyag használat, precíz fókusz és rekesz állítás, beépített napellenző… Nem is igazán lehet túlragozni, egy szóval “FANTASZTIKUS”

GPS-es markolat:

Remek lehetőséget nyújt ez a markolat a képek helyszíni szelektálásában. A Lightroom segítségével, könnyedén megnézhetem, hogy mely képeim hol készítettem. Ezt a GPS értéket az EXIF infóba írja bele a váz, amint megtalálja a megfelelő mennyiségű műholdat.  

 

Most pedig jöjjenek a képek, amik ennek a szettnek a segítségével készültek (képekre állva nagyítható):

Köszönet K. Lászlónak, hogy a Leica szettet kipróbálásra biztosította számomra!

 

*Leitz Hungaria Kft

**Önképzőkör